S.A.M. interview

1: Sam, mindenki nagyon örül, hogy jössz, alig várjuk! Mit szólnál, ha bevezetésként visszamennénk a kezdetekhez. Milyen az élet Stockholmban?
Valójában egy Vejen nevű városkából származok, ami Dánia nyugati felén fekszik. A helyre leginkább a farmok és mezők a jellemzők, de persze az internet (és a bátyám) miatt egyszer csak hozzám is odaért az elektronikus zene. A tesóm 95-ben megvette a St. Germain ’Boulervard’ című lemezét, és ez kb. megváltoztatta az életemet. Kicsit később már maga a DJ-zés is felkeltette az érdeklődésemet, így letöltöttem a Traktor egyik első verzióját, hogy lássam, hogy mi hogy működik.. Egy pár koppenhágai promoternek megtetszett a zeném, ezért felkértek a Ritz klubb rezidensévé. Ott tanultam meg igazán közönségnek játszani és nem csak saját magamnak.
 
2: Milyen zenét hallgattál, mielőtt elkezdtél ezzel komolyabban foglalkozni?
 Mivel vallásos a családom, ezért gyerekkoromban keresztény zene vett körül. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy rengeteg gospelt, illetve a hiphop és a rock műfajok keresztény valtozatait hallgattuk. Persze aztán kinyílt a világ és elkezdtem mindenféle stílusú zenét megszeretni, mint pl. a Rancid, Pink Floyd, Green Day, Blindside, The Cure, Devendra Banhart, Elliot Smith, Radiohead és aztán egy kis Enya, Sade, Laurent Garnier, Villalobos.. Érdekes, mivel úgy tűnik, mintha nem lenne kapcsolat közöttük, de azt hiszem, hogy nem is kell összefüggéseket keresni. Akkor, abban pillanatban ezek a zenék adtak valamit, ami fontos volt.
 
3: Jelenleg Berlinben élsz, ha jól tudom. Még mindig király ott lenni?
 Igen, 2017-ben költöztem ide és imádom. Inspirál és valamiért jobban tudok figyelni a munkámra itt, mint máshol. Sok új barátot szereztem a városban és sok emberrel dolgoztam együtt, amiért nagyon hálás vagyok. Berlin egyszerre melankolikus hangulatú és nyitott mindenre, ami új és izgalmas és ez az állapot tökéletes a művészek számára. Nagyon szeretem, hogy az egyén kibontakozhat és ez a folyamat elfogadott, sőt, ünnepelt.
 
4: Könnyű beosztani az idődet a fellépések és a zeneírás között?
 Szerintem nem olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között. Akkor válik bonyolulttá a helyzet, amikor beledobod az egyenletbe a pihenést, a barátokat, a családot, stb. Nekem személy szerint akkor működnek jól a dolgaim, ha van időm saját magamra is. Ha boldog vagyok, akkor jól megy a munka is. Az, hogy mindig elérhetőek vagyunk nem feltétlenül optimális, vagy legalábbis nekem személy szerint hasznos, ha kikapcsolom a telefonomat és van egy kis saját terem.
 
5: Érthető. Mennyi időt töltesz zeneválogatással a fellépések előtt?
 Ez változó, néha rengeteg időbe telik felkészülni és napokig válogatok, de aztán a végeredményt természetesen fel lehet használni többször is, még úgy is, ha az ember figyel arra, hogy változó és érdekes maradjon a zene.
 
6: Imádom, hogy a zenéid olyanok, mintha történeteket mesélnének el, annak ellenére, hogy simán lejátszhatóak a klubbokban. Azt hiszem, hogy ezt elég nehéz elérni ízlésesen, de neked sikerül. Erre remek példa a ’Retrospect One’ című album, ami idén jelent meg. Mi a titkod? Milyen szempontokat veszel figyelembe, amikor nekiállsz egy új ötletnek?
Jó kérdés! Szerintem a jó zene pillanatok gyűjteménye. Próbálom a megérteni a zene által elmesélt történeteket. Muszáj, hogy legyen benne valami érzelem. Persze a melegség és a groove is fontos. Ahhoz, hogy az ember megértse a részletek fontosságát, érdemes elemezni a mesterek munkáit. Miután a technikai oldal már jól megy, hozzá kell adni a harmóniát, ami az érzelmet hívja elő az emberből. Szerintem a lényeg az, hogy az emberek minél több jó emléket szeretnének begyűjteni. Ahhoz, hogy egy szám meglepő es emlékezetes legyen, minden egyes kis apró részletének stimmelnie kell, nem elég egy-két cool ötlet. 
 
7: Meg kell kérdeznem, mire gondoltál, miközben a ‘Transfiguration’ című szamodat csináltad?
 Jézus megdicsőülése és az ehhez tartozó ikonografiai világ. Erről szólt a diplomamunkám is, úgyhogy egy éven át egyfajta különös frekvencia spektrum járt a fejemben. Egy megnyugtató, békés hang, ami átkarolja a szívet es az elmét. Sokszor nekifogtam, hogy hangot adjak neki a valóságban is, de valamiért nem sikerült. Aztán egy nap extra figyelmesen tanulmányoztam Jézus átváltozásának történetét és végre megszületett a szám.

8: A ‘Retrospect One’ design rendkívül időtállóan néz ki. Ki a felelős ezért?
 Søren Drastrup volt a fotós és Marija Angelovska, illetve szerény személyem találta ki a koncepciót. Ő egy macedón művész, rengeteg érdekes munkája van, és Søren is nagyon ügyes. Olyanok a portréi mintha dokumentumfilmek lennének.
 
9: Mi a története a ’String Theory’ artworkjének?
 Ennek a Mandar kiadványnak a története elég egyszerű. A többiekkel együtt nagyon szépnek és erőteljesnek találtuk a fotót.
 
10: Miért léptetek át a digitális világba a Delaphine kiadóval?
Szerettem volna, hogy több ember számára is elérhetővé váljon a zene. Azt hiszem, hogy jobban illeszkedik a digitális megjelenés a mai világ sebességéhez. Túl sok jó zene merül a feledés homályába amiatt, mert nem kap elég figyelmet.
 
11: Mit gondolsz, mi a titka annak, hogy eredeti legyen egy zene, főleg most, amikor hihetetlenül nagy a kínálat?
 Elsősorban saját magunkról kell jó véleménnyel lenni. El kell fogadni önmagunkat, a tényt, hogy mindannyian különlegesek vagyunk – és szerethetőek!
 
12: Mi volt a legkirályabb dolog, amit mostanában csináltál?
 Az ausztrál turném nagyon jól sikerült, játszottam Sydneyben és Melnbourneben, összesem három helyszínen: S.A.S.H., Slyfoy és a Boney. Mindhárom party nagyon jól sikerült.
 
13. Ha csak egy számot hallgathatnál mostantól örökre, melyiket választanád?

14: Ki van rád a legnagyobb hatással az industryn belül?
 Nem is tudom. Sok embert nagyon szeretek de én leginkább nem a tánczenéhez fordulok, amikor inspiráció után kutatok. Ludovic Navarre mondjuk mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben.
 
15: Van esetleg valami, amire különösen kíváncsi vagy Budapesten, vagy amit nagyon vársz?
Naná, hogy a zene! Alig várom, hogy megoszthassam a közönséggel a szeretetet, és az egység érzését. 
 
Nagyon reméljük, hogy jól alakul majd a budapesti trip és alig várjuk ezt az egészet. Köszi a válaszokat!

Még egy kérdés, mi jut eszedbe az Aether szóról? Kérlek, hogy egy képpel szemléltesd!

1: It is our pleasure to have you here at Aether! 
Do you mind going back to the origins, can you tell us how it all started out for you?
What was it like in Stockholm?
Actually it was in Vejen, southern Jutland, it's a smaller town in the west side of Denmark where I grew up. The surroundings were very much farms and fields, but because of the internet and my brother bringing some banging CD's back home I got into electronic music. He brought home 'Boulevard' from St. Germain in '95 and that changed my life. Later on I got fascinated with DJ'ing and downloaded one of the first versions of Traktor just to see if I could mix some tracks together. Some Copenhagen promoters noticed my music and later on I got a residency at a local bar called Ritz in Copenhagen which is now closed. That's where I learned how to DJ properly for a floor and not just for the ears you know.
 
2: Can you give us an example of what you were into before you started DJing?
What were you listening to back in the days?
My family used to be very religious and I was only allowed to listen to christian music. That meant that I was listening to a lot of gospel music as well as christian versions of contemporary music, so like christian hip hop, christian rock etc. I later on opened my spectrum of input and listened to a huge variety of music. It's really hard for me to try to find a common thred in all of it. Everything from Rancid, Pink Floyd, Green Day, Blindside, The Cure, to Devendra Banhart, Elliot Smith, Radiohead, and in the middle of it all some Enya, Sade, Laurent Garnier, Villalobos. It's all very non-connected and instead of trying to find a thred I think i'll just accept that it filled me with the right emotions at the right times.


3: According to my research, you live in Berlin at the moment. Is it still cool there? Do you have time to get things done?
Yes I moved here early 2017 and I love it. I am more focused on my work and get a lot of inspiration from here. I've made new friends and done new collaborations which I am really grateful for. The city is made for artists and offers both a melancholia that I love, as well as an open mindedness towards a broader variety of personalities. I love that acceptance of personal expression that exists here.
 
4: What are your feelings when it comes to the topic of managing time between DJing and producing music?
It is not so hard to manage the time between those two things. It gets more difficult when you throw in leisure, friends, family, etc. I realized that in order to be good at what I do, I need first to feel good and treat myself well. In other words I need to make it a priority to be present to my surroundings here and now and not always be on my phone answering messages or mails as that will pull me away from the now. We are all different and while some people thrive in the digital 'forever available', I don't thrive in it. It slowly degrades the quality of attention I give to who or what I actually face in the now, unless of course I switch off sometimes.
 
5: How much time do you spend organising your music before performing?
That depends. Sometime I spend a serious amount of days getting ready, but then that preparation might work for an amount of gigs and not just one. I always include new things though, so I would say that my sets gradually change.
 
6: I’m loving the fact that your songs seem to tell stories, even though they might be written for the dance floor. I think this this quite hard to achieve tastefully - and you succeed in this (the album ‘Retrospect One’, released this year is a great example for story-telling).
What do you think, what’s your secret?
How do you approach an idea, what is your method like?
That's a good question. I want tracks to be moments. I always look for the story in whatever music I listen to. There has to be some emotion in it. A conveyed feeling or emotion that I resonate with. Warmth and groove is important but everyone will say that. I think to understand groove fully you have to really analyze how the masters use there notes, silence, syncopes and processing etc. Then you need to add the right harmonics to it, which gives an emotion. I can go on and on about this, but I think it's just important to remember that people go out to have memories. We all want moments to remember, and for it to be a memorable moment, it needs to be a thorough production – not a production where one or two elements are pretty cool.

7: I have to ask, what was on your mind when you produced the song ‘Transfiguration’?
How did you come up with the track?
The metamorphosis of Jesus on Mount Tabor as depicted in iconography. That icon and story from the bible was part of my master thesis on 'the end of times' that I did at the university. I had gone for a year or so with a certain frequency spectrum in my mind. A very soothing and peaceful warm sound that would kind of embrace your brain and heart. I had struggled to produced that sound and failed so many times. But the day I was studying the icon and story of the metamorphosis of Jesus I made the whole track without any difficulty at all.

8: The design of the artwork on ‘Retrospect One’ looks absolutely timeless - who’s responsible for that?
The photographer is Søren Drastrup and the rest is thought out and done by Marija Angelovska and myself. She is a Macedonian artist that is doing some very interesting work – Søren as well is very good. His portraits are almost like documentaries.
 
9: What’s the story of the artwork on 'String Theory’?
The artwork for that Mandar record is a portrait we found very beautiful and very powerful. Simple as that.
 
10: What was the idea behind going digital at Delaphine?
I wanted to make the music more available and suitable for the time we live in basically. I realized that for music to be heard it needs first to appear. So much good music drowns because it doesn't even get the chance to really get out there.
 
11: What do you think is the secret of remaining original nowadays, as the supply of music is quite large?
To value your self first and know that you are unique and loveable as you are.
 
12: What’s the most fun thing you’ve done recently?
Probably my recent tour to Australia, where I played Sydney S.A.S.H. and Slyfox as well as Boney in Melbourne. All three parties were so much fun.
 
13: If you had to listen to one record for the rest of your life, what would it be?

14: Who’s your biggest inspiration within the scene? You could think of a label or a person as well, of course.
Within the scene, I have no idea. I admire a lot of people in the scene but I mostly look for inspiration elsewhere. Ludovic Navarre will always hold a special place in my heart.
 
14: Is there anything you are particularly looking forward to in Budapest?
Of course the music! Sharing music, love and unity on the dancefloor is not something I take for granted.
​We really hope you’ll enjoy your stay here, thank you for your time. 

 
15: What comes to your mind if you think about the word Aether?
Show us please in a picture.